Borsodi Pólót (és egyéb szörnyedvényeket) nem mertük megkóstolni, mert abból még az originál, alkoholos is ihatatlan, milyen lehet akkor az alkoholmentes... Brrr. Még belegondolni is szörnyű.
De hogy ne csak gyakorlati, hanem elméleti ismereteinket is bővítsük - legalábbis én - utánnaolvastunk egy kicsit a sörtörténelemnek, MO-on jelenlévő gyártóknak, az általuk forgalmazott söröknek, szóval ennek-annak. Főként a Sörszövetség hivatalos oldaláról kiindulva tettük mindezt.
Nos lássuk a részleteket:
A tesztelés környezetésről annyit, hogy nem egy eseményről van szó, hanem heti 3 alkalommal, testmozgás után, megszomjazva láttunk neki a "feladatnak". Ropi, szotyi, tökmag szegődött társul az alkoholmentes brigád mellé. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindenképpen Bucklert szerettünk volna inni, mert ismeretségi körünkben ezt ajánlották azok, akik próbáltak már alkoholmentes sör kategóriában bármit meginni. Természetesen (?) az élőhelyünk közvetlen környezetében, a belvárosi kisboltok és éjjelnappalik kínálatában sehol sem találtunk Bucklert. agy áruházláncok egyikéből sikerült vételezni. Ezért már-már legendássá nőtt szemünkben a Buckler: mindenki beszél róla, de senki sem látta, senki sem kóstolta. Végül sajnos sikerült hozzájutnunk, de erről lejjebb bővebben.
1. A vezető sör - avagy miért isznak az emberek Schlossgoldot?
A nagyon erős reklámmal megtámogatott "Vezető sör" lett az első, amit kipróbálhattunk. A városi legenda Bucklerrel ellentétben, ezt minden kis szutyok boltban lehet kapni, szal még akkor is megveheted, ha nem akarod. Így kezdődött a mi kis kapcsolatunk is, ami tiszavirág-életűre sikeredett.
Megvettük (pontosabban Gaben), lehűtöttük jól, hogy a hőfokkal se legyen semmi gond. Ez fontos, hiszen Gaben erre különösen háklis, szal valamennyi tesztalany megfelelő hőmérsékletű volt, arra nem lehetett panasz. Arra nem is volt, az ízére azonban... pfúj! Alapból kijavítok mindenkit, hogy ételre és italra nem mondjuk, hogy pfúj! De erre nem lehetett mást mondani. A Schlossgold valóban pfúj! ízű. Amíg iszod addig gyanútlanul viszed be a szervezetbe a szert. Amint befejezted a nyelési fázist, nem marad más mint a szörnyű édeskés, hányingert keltő utóíz. Pontosan olyan íze van, mint amikor egy nagyon durva buli után másnaposan felkelsz és érzel egy jellegzetes ízt a szádban. Na a Schlossgold készítőinek ezt sikerült reprodukálni, bár kétlem, hogy ez volt a céljuk.
Itélet: Soha többet.
2. Alkoholmentes búzasör kategória egyetlen indulója
Egy korábban ismeretlen nevű típussal állunk szemben (a helyzet persze változatlan: teljesen elfelejtettük kollektívan a nevét! Tanulság: üres sörösüvegeket nem eldobálni ész nélkül!). Kétkedve ismerkedünk a cimkéjével, olvasgatjuk h miből mennyi van benne. A Schlossgold után már nagyon óvatosan vesszük a szánkba az első kortyot, de nem köpjük ki azonnal. Sőt! Nem is olyan rossz... Újabb és újabb kortyok következnek, de szigorúan egyesével. Nem is rossz, nem is rossz - biztatjuk egymást. Valóban: inkább búzasörös, mint alkoholmentes sörös jegyeket hordoz. Aki azt szereti - márpedig mi nagyon is -, annak tetszeni fog. Utóíze nem annyira veszélyes, szal talán még vennék is ilyet majd a jövő évi alkoholmentes hónapban. Talán.
Ítélet: Nem is rossz, jövőre újra ugyanitt.
3. A fantáziátlan nevű Dreher
Nos, a Dreher Alkoholmentes megkóstolását szellemes nevének megfelelően nem előzte meg felfokozott várakozás. Valószínűleg pontosan emiatt nagyon pozitívat csalódtunk benne! Nem akart rögtön visszaköszönni, nem volt édeskés utóíze, nem kezdtünk öklendezni tőle. Sőt, arra jutottunk, hogy ebből akár máskor is innánk... (nagy szó ám ez egy alkoholmentes sörről!). Semmi édesség, semmi utóíz. Egy mosópor-reklám hasonlattal élve: szinte tavaszi frissességet éreztem a számban...
Ítélet: A legjobb alkoholmentes sör, amit valaha ittunk!
4. Az elegáns Stella
A szemnek is tetszetős üvegben rejlő üdítő ital egyetlen pecchje, hogy előtte már megkóstoltuk a Dreher-t! Megjelenésében megelőzi, de ízében árnyalatnyival elmarad vetélytársától. Tulajdonképpen a semmi extra c. élményvilágot adta: sem túl jó, sem túl rossz ízű. Ez a teljesítménye ebben a mezőnyben a második helyre volt elég.Ítélet: Elmegy...
5. A városi legenda: megszerezni majdnem olyan nehéz, mint meginni a Bucklert
Ennyi várakozás alkoholmentes sört még nem előzött meg feltehetőleg! Merevvel az élen a legtöbben azt mondták, hogy a Buckler milyen jó választás. Hmm..
A beszerzése nagyon nehéz volt: a belvárosi boltokban kvázi hiánycikknek tekinthető, hisz csak a nagy hiperek valamelyikében sikerült venni. (Bár ne sikerült volna!)
Tényleg szörnyű! Nem túlzok: nagyon rossz! Ivarérett férfinak nem ajánlott a fogyasztása! A nagybetűs csalódás maga! Persze ez csak az előzetes várakozások tükrében... Édeskés íze miatt a Schlossgoldra hasonlít a legjobban, de attól egy picivel jobb.
Ítélet: NemNemSoha!
Eredményhirdetés:
Mindent összevetve a prímet a Dreher Alkoholmentes viszi el. Utcahosszal megelőzve a vert mezőnyt. Stella Artois Non-alcoholic az igen előkelő második helyet érdmelte ki. A futtottak még kategóriában a porba hullott legenda, a Buckler szerepel, így is harmadikként dobogós lett. A tökutolsó sereghajtó Schlossgold nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Külön kategóriában az Alkoholmentes búzasöröknél nem hirdetünk sorrendet (lévén egyedüliként indult): a Nagy Alkoholmentes Sörteszt alkoholmentes búzasör különdíját az elfeledett nevű alkoholmentes búzasör kapja.
Gratulálunk! Persze leginkább magunknak, hogy kibirtuk!!! :)
